Inkrementális enkóder

Az inkrementális enkóderek az egyik leggyakrabban használt érzékelők a mozgásvezérlő rendszerekben, széles körben alkalmazzák őket az ipari automatizálásban, CNC gépeken, robotikában és automatizált tesztelő rendszerekben. A következő cikk részletesen bemutatja az inkrementális enkóderek definícióját, működési elvét, jellemző jeleit, teljesítményi mutatóit, szerkezeti osztályozását, ipari szabványokat, technológiai összehasonlítást, gyakori karbantartási problémákat és megoldásaikat, valamint a kiválasztási útmutatót.


Mi az inkrementális enkóder?

Az inkrementális enkóder egy olyan érzékelő, amely mechanikai elmozdulás információt ad ki periodikus impulzus jelek formájában. Jellemzője, hogy minden egyes forgatásnál vagy mozgásnál egy adott szögben vagy távolságban meghatározott számú impulzust generál, amelyet egy külső számlálóval vagy vezérlővel számolhatunk, így relatív pozíció információkat biztosít.

Az inkrementális enkóderek jelei általában tartalmazzák az A, B (kvadratikus kimenet, irány meghatározás) és Z impulzusokat (az egyes fordulatok nullapontját jelző impulzus). Mivel az inkrementális enkóderek csak relatív pozíció információt szolgáltatnak, az áramkimaradás után a pozíció adatokat nem lehet megőrizni, ezért rendszerint mechanikai vagy elektromos nullapont kalibrálót kell alkalmazni.


Az inkrementális enkóder működési elve

Optikai inkrementális enkóder

Az optikai inkrementális enkóder LED fényforrást használ, amely a forgó rácslapra irányul, ahol a fényáteresztő és nem áteresztő területek váltakoznak, így a fényérzékelő időszakos elektromos jeleket generál. Ez a jel elektronikus áramkörökön keresztül kerül átalakításra, hogy szögimpulzusokat generáljon.

Mágneses inkrementális enkóder

A mágneses inkrementális enkóder mágneses érzékelőt (Hall-érzékelőt vagy mágneses ellenállás érzékelőt) használ a forgó tengelyen található mágneses rács változásainak detektálására, és időszakos impulzus jeleket ad ki.

Irány és nullapont észlelés

Az inkrementális enkóder A és B kimeneti jelei között 90° elektromos fáziseltérés van, amelyet a forgás irányának meghatározására lehet használni. A Z impulzus minden egyes forduló alkalmával kimenetet ad, amely a nullapont vagy alap pont kalibrálására szolgál.


Az inkrementális enkóder jelei

Tulajdonság Leírás
Kimeneti jel típusa Négyzetimpulzus (TTL/HTL/RS422), szinuszos/coszinuszos analóg kimenet
Feszültség szintje TTL (5V), HTL (10-30V), RS422 differenciális jel
Jel frekvencia tartomány Akár több száz kHz-től több MHz-ig
Felbontás (PPR) Általában 100-10000 PPR, interpolált felbontás még nagyobb
Fáziskülönbség A/B jel 90° ±10°
Átviteli távolság RS422 differenciális jel több mint 100 méterre

Inkrementális és abszolút enkóderek technológiai összehasonlítása

Teljesítmény mutató Inkrementális enkóder Abszolút enkóder
Pozíció információ Relatív pozíció, külső számláló szükséges Abszolút pozíció, beépített memória
Költség Alacsony Magas
Rendszer összetettsége Külső nullapont kezelés és számláló szükséges Egyszerű, nincs szükség külső számlálóra
Áramkimaradás utáni helyreállítás Nem képes automatikusan helyreállítani a pozíciót Automatikusan megőrzi és helyreállítja a pozíciót
Alkalmazási terület Általános sebesség- és pozícióvezérlés Nagy precizitású, megbízható pozicionáló rendszerek

Az inkrementális enkóder kulcsfontosságú paraméterei


Inkrementális enkóder alkalmazási területei


Ipari szabványok és normák


Az inkrementális enkóder karbantartása és gyakori problémák megoldása

Napi karbantartás

Gyakori hibák és megoldások


Az inkrementális enkóder kiválasztási útmutatója

  1. Alkalmazási igények meghatározása: Határozza meg a mozgás típusát (forgás/lineáris), a vezérlési pontosságot és a sebességi tartományt.
  2. Felbontás és frekvencia illesztése: Válasszon megfelelő felbontást, amely megfelel a vezérlő vagy PLC bemeneti frekvenciájának.
  3. Interfész típus és feszültség illesztése: Győződjön meg arról, hogy az interfész és a jelek feszültségi szintje kompatibilis a vezérlővel vagy rendszerrel.
  4. Környezeti alkalmazkodás: Az alkalmazási környezet (hőmérséklet, por, nedvesség) alapján válassza ki a megfelelő védettségi osztályt és anyagokat.
  5. Mechanikai telepítési specifikációk: Gondoskodjon arról, hogy a tengely átmérője, a telepítési mód és a terhelési követelmények megfeleljenek a tényleges alkalmazásnak.

A fentiek figyelembevételével a mérnökök és technikai szakemberek hatékonyabban végezhetik el a rendszerek integrációját és a pontos kiválasztást, így jelentősen növelhetik a berendezések megbízhatóságát és teljesítményét.